Szeptember 21.
Reggel 7re elkészült csomagokkal vártuk a WWF autóját, hogy felpakolja a cuccokat, és elvigye Anakaoba. Mi majd hajóval megyünk holnap, de csak kevés csomag fér fel a hajóra, így minden cuccunkat előre küldtük.
Persze a megbeszélt 7 helyett fél 8kor jött le Sahondra a szobájából, és kb. újabb 20 perc telt el, mire a sofőr megérkezett. De ez a malgash időszámítás, már megszokhattuk.
A csomagokkal együtt a fiúk is elmentek az irodához, hogy az előző napi bevásárlás során összekészített túlélő-dobozainkat is bepakolják.
Mi elindultunk Claire-rel egy kis bevásárlókörútra, én vettem helyi telefonkártyát, vettünk világtérképet a falubéli előadásainkhoz. Természetesen – önmagamhoz híven Claire-rel az oldalamon – eltévedtünk, így hosszúra nyúlt a városnézés. Közben a WWF helyi irodájában megtudtuk, hogy a délutáni előadásokat előre hozták, 11kor kezdődik az első tájékoztató. Visszamentünk a hotelbe a közben pakolással végzett fiúkért, és némi piacot és gyógyszertárat útba ejtve ismét visszamentünk az irodába. Én még egy külön kanyart tettem leválva a többiektől, hogy vegyek egy sarong-ot, más néven lambaoany-t, ami a faluban élő hölgyek számára elengedhetetlen és illetlenség nem viselni. Ez gyakorlatilag egy nagy kendő, amit a ruhára (vagy esetenként helyette) kötnek fel. Meglehetősen nehezen találtam, amin meglepődtem, hisz mindent meg lehet kapni, a legextrémebb dolgokat is a piacon, de ilyen kendőt azt nem. Egy helyen aztán találtam, nem túl nagy választékkal persze, így sikerült egy „szép ízléses” ciklámen virágosat megvennem, de a semminél ez is több. Hátha a faluban szebbek lesznek, ott majd tudok még egyet venni.
11től megtartotta a helyi regionális vezető az előadását, a helyi projektek rövid bemutatásával. Rövid ebédszünet után a csapat egy része visszament a hotelbe, mi pedig, a Befasy csapat a WWF könyvtár szobájában próbáltunk a helyi könyvekből (angol nyelvűek) egy kis tudást magunkba szívni.
3kor folytatódott az oktatás, Dr. Elysée, az anakaoi orvos kezdte (persze fél 4kor) a rövid összefoglalóját arról, hogy mire figyeljünk feltétlen, mit tegyünk, ha baj van. A malária kockázata nagyon kicsi, ő javasolta gyógyszeradagjaink lecsökkentését. Alapvetően jó hír, hogy a maláriától sem kell különösebben tartanunk. Egyedül a vízfogyasztás az, amire különösebben figyelnünk kell, minden vizet forraljunk, ez volt a tanács.
Az orvosi tájékoztató után Gaetan, a 2 faluért felelős személy előadása következett. Ő az, aki a helyszínen majd koordinálja a munkánkat. Tőle megtudhattuk a falubéliek szokásait, 1-2 tippet a viselkedéssel kapcsolatban, az összes „fady”-t, vagyis tabut, amit tiszteletben kell tartani.
Ezen felül az is kiderült, hogy a koralloknál rendszeresen delfincsapatok tanyáznak, de a pöröjcápa és a fehércápa is állandó vendégek itt. Valamint ebben az időszakban nagy esélyünk van bálnákat látni.
Mondanom sem kell, ezen hírek hallatán túlcsordultam az örömtől.
A nap hátralévő részében a szokásostól eltérően ma nem éreztem jól magam a bőrömben, kicsit elfáradtam. Kezdett elegem lenni az angol és francia intenzív használatából, a többiek között sem tudtam igazán oldott lenni, a kultúraközi különbségekből fakadó feszültség hirtelen megnőtt bennem.
Estére nem is vágytam másra a banana flambé után, csak némi alvásra. Majd holnapra kialszom…
