Szeptember 30.
Reggel a fiúk korán lementek a partra az épp kihajózó pirogue-okat számolni. Némi késéssel mi is felkeltünk. Mivel a hivatalos monitoring délután fél 2kor kezdődik, és a 2 mérőeszköz Maromenában van, én a délelőtt folyamán átkocogtam, és Franciskáékkal találkozva a parton magamhoz is vettem az egyik kézi mérleget a kettőből. Visszatérvén így a többiek megfelelően adminisztrálták a halászat erdeményeit, és egy calamari és egy 
polip is került az asztalra ebédre. Egy pöröjcápát is ajánlgattak, de azzal nem éltünk, a fejét viszont még délután is láttam a parton, elég méretes, közel másfél méter lehetett.
Én idő közben hajat mostam (!), mivel időpontom volt a fodrásznál. Ez egész pontosan úgy zajlott, hogy 2 napja elém jött egy hölgy, bemutatkozott, és közölte, hogy befonja a hajam pici tincsekbe – ahogy itt mindenkinek van. Akkor jeleztem, hogy most nem jó, mert meg kell mosnom, de a lehetőséggel mindenképp élni szerettem volna. Nem véletlen, hogy 
itt mindenkinek be van fonva, fel van tekerve, stb a haja, hisz én sem tudok mit kezdeni az enyémmel. Fésülni már 1 hete nem tudom, mosni is macerás, szóval mindenképp praktikus lesz a fonat. A falu szélére sétáltam, hogy megtaláljam Madame Colint, de egy partonülő lány, akit megkérdeztem, jelezte, hogy ma Anakaoban van. De rövid párbeszéd-próbálkozás után nyélbe ütöttük az üzletet, miszerint 300 Ft (kb.)-ért ő megcsinálja. Gyors volt és nagyon ügyes, kb másfél óra alatt megvolt, de azt hittem leszakad a fejbőröm.
Mindenesetre túlvagyok rajta, szerintem így jobban járok hosszútávon.
Elméletileg Franciskát délután fél2re vártuk, persze fél 3 körül érkezett, de a mai időjárás nem kedvezett a halászoknak, így 11-12 körül mind bejöttek. Franciskával így munka helyett csak beszélgettem kb 1 órát némi rum mellett. Közel 1 éve van a faluban (Maromena), októberben végez a programmal. Nem lehet egyszerű…
Ezután én kisétáltam a partra, a megszokottól eltérően nem Maromena, hanem az ellenkező irányba. Itt nem kellett sokáig mennem, hogy a falubéliek látószögéből kikerüljek. Körülbelül egy órát ejtőztem, és ez csodákat művelt. Egy órára teljesen eltűntettem a világot, egy embert sem láttam, az egész laguna az enyém volt, egyetlen hajó sem volt a vízen, egyes egyedül voltam, ameddig a szem ellát. Csak a tenger és én. Minden olyan tisztának és egyszerűnek, tökéletesnek tűnik ilyenkor.
A fejbőrömön most először éreztem a szelet. Ez fura érzés, még meg kell szokni.
Visszatérvén épp esti úszásomhoz készülődtem, persze a szokásos gyerek-hadsereggel. Mivel még volt némi idő naplementéig, próbáltam neveiket memorizálni, játszani velük. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve levittem őket a partra egy vödörrel, és elkezdtük a hulladékot felszedni. 10 percen belül az eredti 7-8 
gyerekből 30 lett, mindenki az arcomba dugdosta amit épp talált, és én jeleztem, hogy a vödörbe kerül-e, vagy maradhat a parton. A közben csatlakozottak szerintem csak a játék kedvéért kapcsolódtak be és fogalmuk sem volt, mi történik, de akik elejétől kísértek, a végén meg tudták különböztetni a papír, műanyag és textil hulladélot a kagyló, fa, tengeri alga tömkelegétől. Szuper aktívak voltak, utána persze a jól megérdemelt „cadeau” sem maradhatott el, igyekeztem megértetni velük, ne marják egymást, szépen sorban, lassan, mindenki kap matricát. És persze megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk mindezt. Ez volt az első sikeres aktivitás velük, és nagyon lelkesek voltak, a többiekkel már ki is találtunk pár okos játékot, ami segít átadni az üzeneteket. Persze az összegyűjtött hulladék még csak itt hever egy kupacban a ház sarkánál, de holnap – mindenki szeme láttára ásunk majd egy gödröt, és beletesszük. Remélem a 2 hónap alatt valóban sikerül legalább ebben a kis közösségben elültetnünk a magját némi alapvető környezettudatosságnak.
A mai nap a sikerek és a tökéletesség jegyében telt számomra. Egyre komfortosabban érzem magam a kis tusolónkban, a sós vizet zöld teaként elkészítve egyenesen szeretem, és a messzi Wc-re is símán kimegyek egyedül zseblámpa nélkül naplemente után. Az is kiderült, hogy szerda a piac napja itt Befasy-ban, és mangót és édesburgonyát lehet ilyenkor kapni. Ez fantasztikus, ha mangó van, éhen halni már nem fogok.
Nem akarom tovább ragozni, egyszerűen jó most itt…
