Sajnos itt a vege, utolso soraimat irom. Legalabbis egy idore. Elertuk a tengert, Toliara varosaba erkeztunk, 2 napja nem vagyok internet kozelben, sot a korulmenyek egyre inkabb segitenek hozzaszokni a nomad elethez, ami rank var. Ezen mondatokat egy internet kavezobol irom, a malgash klaviatura hasznalata persze nem egyszeru, ekezetes betu nincs. Ezen kivul olyan lassu, hogy 25 perc alatt jutottam el a blog szerkeszto oldalaig.

No de panasz el ne hagyja a szamat, fantasztikus tajakat latok, leirhatatlan az egesz. En azert szorgalmasan megprobalom mondatokba onteni a gondolataimat, mostantol naplo formajaban, december elejen pedig folytatom a blogot, mindent felteszek majd /a krokodilos legendat is, igerem/.

Ha megsem jelentkeznek, akkor ne keressen senki, megtetszett az elet itt az operencias tengeren is tul, ahol csak a madar jar, es ugy dontottem maradok :)