Október 1.
Reggel az ébresztő helyett a bádogtetőt ugráló madarak zaja ébresztett. Nem először halljuk ezt, már tegnap reggel és az iskolában is volt szerencsénk megtapasztalni, milyen borzasztó hangja van és milyen sokáig csinálják, amit csinálnak. Ma október elseje van, már csak kerek 2 hónapunk van kiélvezni Befasy szépségeit :)
A halászat monitoringot reggel kezdtük, és kb 11kor befejeztük, az idő ismét nem 
kedvezett a halászoknak, és úgy tűnik, ez így marad pár napig.
Monitoring közben Marko kis pitaszerű lepényeket készített reggelire a változatosság kedvéért.
Szükségünk is van erre, mert most, hogy kiderült, nem megyünk Toliaraba, hamarosan elég egyhangúvá válik majd az étrendünk, spórolnunk kellene az ínyencségekkel. Máris kifogytunk a gyümölcsléből, nemsokára a tejből, és a 2 hónapra vásárolt WC papír sem lesz elég, ez már most látszik.
A mai napon a szél eddig még nem látott erősséggel fújt, egészen 11 órától estig.
Így a monitoring után jobb híján olvasgattunk kuckónkban. Én tettem ugyan egy kísérletet a parton henyélésre, de 10 perc után beborított a homok, így ráhagytam. Délután a szokásos távomat lefutottam, de ezúttal nem tudtam élvezni, hogy a lábamat nyaldossa a 
tenger, miközben a fehér homokon kocogok. A tenger hullámai ugyanis nem nyaldosták, hanem kisodorták alólam a lábaim, a vízszint extra magassága miatt a homok is süppedősebb volt az átlagosnál, arrról már nem is beszélve, hogy az irtózatos szemszeszél miatt mindenem tele ment homokkal, haladni sem tudtam, és szinte szúrt, ahogy a homokot nekem fújta a szél. Azért túléltem, hazatérvén egyből indultunk is a helyiekkel egy kis sétára a szomszéd faluba, Bihintába. Kb. 3 km-re van, a séta hosszúra nyúlt, de ebbe az irányba még úgysem tettem felfedező körutat, mióta itt vagyok. A faluban egy bálna teteme vetődött partra nemrég. Uszony-csontjait a falu közepén megtekinthettük, félelmetes méreteket ölt. A falu mellett a parton pedig a bőre borítja be a sziklákat. A hullám mozgatja az elfehéredett hatalmas "leplet".
A szokásos esti úszás, fürdés és vacsi után egyre hosszabbak a beszélgetéseink a gyertyafény mellett. Jó kis csapat jött össze, nem tudom, Ramon és Charles hogy érzik magukat kettecskén…
Mindenesetre nekünk szerintem jó így négyesben. Bár sokat morfondírozom a helyzeten, tényleg egy kicsit olyan, mint amilyet a környezetemből korábban kapott viccelődések alapján képzeltem, valóban „ide tettek” bennünket egy kis halászfalu közepére az isten háta mögé, minden információ nélkül. Akár egy reality show. De élvezem!
