Szeptember 16.
Fájdalom: a Milkshake elmaradt, ilyen korán nem volt még fagyijuk :(
A reggelt egy rövid (másfél órás) előadással kezdtük, melyet a tengeri program egyik koordinátora tartott. Főként a 2 faluról (Maromena és Befasy) hallhattunk, ahol 1 hét múlva megkezdjük a „munkát”. Maromenábal lesz Ramon és Charles, a többiek Befasyban. Persze a programok egy része közös lesz. A sétán és a pirogue-okon (fából, bőrből összerakott motoros csónak) kívül biciklivel is tudunk majd közlekedni. Az is kiderült, hogy gáz lesz a házunkban, így főzni tudunk – sőt, magunknak kell majd az ételről gondoskodni. Igazából már nagyon mennénk mindannyian, de addig azért még van pár nap, pár hely, amit megnézünk…
Az előadás után végre elindultunk az állatkertbe. Bár alapvetően nem szeretem az állatkertet, most mégis izgatott voltam, hisz megpillanthatom az első lemúrokat!
Így is lett. Az állatkert, ami egyben botanikus kert is, rengeteg állat- és fafajta megismerésére adott lehetőséget. Angol nyelven kaptunk idegenvezetést, és a szokásos bemutatáson kívül számtalan helyi legendát is hallhattunk, többek között arról, hogy miért tisztelik egyes helyeken a nílusi krokodilokat és mutatnak be nekik "áldozatokat", és hasonló érdekességek. Etettünk kézből lemúrokat, még a legkisebb főemlősfajtát, az éjszakai egérmakit is egész közelről szemügyre vehettük. Láttuk szinte az összes makifajtát, láttunk 2 hetes makit az anyján csimpaszkodni, símogattunk 160 éves teknősöket, amit még Viktória királynő ajándékozott a madagaszkári királynőnek. Végignéztem, ahogyan a madagaszkári macska-róka keverék ragadozó, a fosa (ejtsd: fúsza) - amelynek még rendszertani besorolásán is gondolkodnak a tudósok - elejti zsákmányát, egy élő nyulat.
De mégiscsak egy állatkert...
A délutánunk szabad volt, így a kiadós indiai ebéd és a vacsora között a rövid szieszta mellett leginkább a csapat-építés jegyében teltek az órák, megízleltük a helyi rumokat – no csak módjával, ellátogattunk a belvárosba, a koordinátorunk által „tiltott területnek” titulált részekre, ami a piac területét és a környező utcákat jelenti.
Egyébként aggodalma nem feltétlen alaptalan, mivel tegnap ezen a részen egy molotov koktél landolt az utcán és okozott kisebb tüzijátékot – ennek hallatán ő eszeveszett aggodalommal hívott bennünket, hogy megvagyunk-e, mert terrorista támadás történt… Kicsit túlaggódja, de végülis „rá vagyunk bízva”, érthető.
A vacsora után folytattuk „egymás felfedezését”, egyre kötetlenebb hangulatban. Úgy tűnik a mi szobánk tökéletesen alkalmasnak bizonyul 6 ember befogadására, valami különleges energia lehet itt, egyre automatikusabb, hogy itt történnek a közös programok :)